2012.05.07.-part 2

Heyho muchachos :) második rész :)

2012.05.07.
Miután megettem a saját vacsoraadagomat, felhívtuk skypeon Aput, és egyeztettünk. Elmeséltem neki mindent, majd mutogatta a videókat a kedvenc kis bandájáról, elmondása szerint ő a turnéapjuk. Elég helyesek és Állítólag millió tinilány oda van értük. Elmeséltem apunak,hogy van kedvenc bandám. A Little Mix. Apu csak nevetett, nem tudom miért. Mikor rákérdeztem pont le kellett tennie. De előtte kibökte, hogy Másfél hónap múlva jön haza. Mikor meghallottam visítottam örömömben, majd percek múlva berontott a szomszéd srác, Alex.
-Hello Alex!-köszönt neki apu.
-Csókolom Mr. Higgins!
-Ugyan, neked csak Paul. Mi járatban errefelé ?
-Zajt hallottam, de látom mindenki él még, úgyhogy én mennék is. Csókolom!
Miután Alexander elment, buliztunk egyet Daisyvel és anyával.

2012.07.05.

Aloha Everybody :)
Jelentkeznék az új résszel:) Remélem tetszik, kellemes olvasást:)

2012. 05. 07.
Hello naplóm!
Ez az első bejegyzésem, úgyhogy bemutatkozom, bár elég feleslegesen, bár gondoltam tudnod kéne ki az a lüke kölök, aki teleírkálja a hófehér lapjaidat. Szóval a nevem Hope, nagyon elcseszett nevem van. Minden nyomorék ezt a nevet Írja a blogjába. Brrr... Magyarul beszélünk, pedig apukám angol. A munkája miatt sosincs Itthon, de én a távoság ellenére imádom. Nincs ideje LA-ból vagy Londonból idejönni. A neve Paul, és évente örülök ha kétszer látom.
-Hope Hollie Higgins! Ne kelljen mégegyszer szólnom! Nyisd ki az ajtót!-anyám hangos dörömbölése ébresztett rá, hogy zivatarként potyognak a könnyeim, versenyezve, melyikük ér előbb az ágyamra. Felpattantam, majd anyu kérésére kinyitottam az ajtót. Már éppen készült volna rákiabálni, mikor meglátta a még mindig patakokban folyó könnyeim. Elmosolyodott.
-Hiányzik?-bólintottam.
Gyere ide nagylány-húzott magához majd puszit nyomott a fejem búbjára.- Gyere enni!

Pár szó

Aloha everybody :)
Megint új blogötlettel jelentkezem. Egy lányról fog szólni :) A teljes naplóbejegyzését olvashatjátok el. Nem lesz sablonos, de így reggel nyolc felé belém csapott az ihlet :) Amióta kórházban voltam és műtöttek, azóta nem írtam egy blogba se, szinte abbahagytam. De rájöttem, hogy nem hagyhatom cserben az olvasóimat, tehát a Motionless in pain, a Without you, a My name is Lost és a Stay with Me újra megnyitja kapuit, valamint ezt a történetet 50 (!!!!!) részig olvashatjátok :))
Jó olvasát!
Puszi mindenkinek:)